A Szenteste különleges nap. Az emberek nyájasak, derűsek és nagyvonalúak. És több tallér van a zsebükben, mint máskor. Landfried asszony, az árvaház igazgatónője – Gyerekek, ma lehetőségetek van valamicskét viszonozni abból, amit nap mint nap értetek teszek. Mint tudjátok, az árvaháznak kevés pénze van. Sikerült az általatok készített cipőket gyufakötegekre cserélnem. Nem is cserélte, hanem drágán eladta. A pénzt pedig eltette. Kimentek a piacra és eladjátok a gyufákat. Legalább valamivel hozzájárultok a költségeinkhez. És mivel ma karácsony van, kitaláltam nektek egy meglepetést. Az, aki közületek a legtöbb garast hozza haza, kap tőlem egy libacombot. Akinek pedig lesz mersze pénz nélkül visszajönni a Landfried házba, azon megtáncoltatom a pálcámat, hogy újévig nem tud majd leülni. A távoli északon él a kis gyufaárus lány. Távol mindentől gyufát kínál az embereknek karácsony és újév éjszakáján. Rettenetesen hideg van, fázik, lázálmok gyötrik, egyedül képzelődik a családi ünnepekről, s közben meleget és fényt visz mindenkinek. Mélyen hisz abban, hogy pár gyufaszál megmelengeti a fáradt emberi lelkeket.
